Wednesday, December 9, 2009
Tuesday, October 27, 2009
Tuesday, October 13, 2009
Saturday, October 3, 2009
Saturday, September 19, 2009
"Be vagyok zárva,
A saját lelkemből nem találom a kiutat
Nem érdekel már semmi,
hogy ki szórakoztat
vagy ki, hogy untat
Nem számít itt a bűn
Az angyalok majd vigyáznak ránk
Amikor valami elmúlik
Vagy amikor csak egyszerűen álmodunk "
A saját lelkemből nem találom a kiutat
Nem érdekel már semmi,
hogy ki szórakoztat
vagy ki, hogy untat
Nem számít itt a bűn
Az angyalok majd vigyáznak ránk
Amikor valami elmúlik
Vagy amikor csak egyszerűen álmodunk "
Tuesday, September 8, 2009
“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
Müller Péter
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
Müller Péter
Friday, August 14, 2009
Saturday, August 8, 2009
Tuesday, July 28, 2009
Wednesday, July 8, 2009
Monday, July 6, 2009
Tuesday, June 16, 2009
Wednesday, May 27, 2009
Két barát beszélget:
- Te, képzeld, én azt álmodtam, hogy úttörő vagyok! Nagyon rossz volt...
- Én meg azt, hogy két nővel vagyok!
- De szemét vagy! Miért nem hívtál át???
- Én hívtalak, de anyád azt mondta, hogy Csillebércen vagy.
- Te, képzeld, én azt álmodtam, hogy úttörő vagyok! Nagyon rossz volt...
- Én meg azt, hogy két nővel vagyok!
- De szemét vagy! Miért nem hívtál át???
- Én hívtalak, de anyád azt mondta, hogy Csillebércen vagy.
Wednesday, May 20, 2009
Monday, May 11, 2009
Subscribe to:
Posts (Atom)
